Demtro¨der et al. [41], az öntött- m mikroszerkezethez (dendritek és interdendritikus régiók) társítottnagyskálájú heterogenitások befolyásolhatják a rezonanciákat a dendritek közötti sorrendű hullámhosszakkal. Demtro¨der és munkatársai által leírt eljárást követve. [41], az összes minta rugalmassági együtthatóit finomítottuk a legkisebb frekvenciájú 50 sajátmódus alapján (szürke színnel kiemelve az 5a – d. Ábrán) egynemlineáris leastsquares illesztési eljárással. Közelebbről megvizsgálva a kísérleti úton megfigyelt fob és a szobahőmérsékleten fcalc finomított mintaparaméterek alapján kiszámított különbségeket, átlagosan 0,33 és 0,6 kHz közötti eltéréseket eredményez, ami a finomítások jó minőségét dokumentálja. Az 5. ábrán ezeket a különbségeket a sajátmódok függvényében ábrázoljuk a legalacsonyabbtól a legmagasabb rezonancia frekvenciáig. Demtro¨der és mtsai. [41] kimutatták, hogy ez a különbségnövekszik a minta méretének csökkenésével. Ami a legfontosabb, hogy jó eredményeket akkor kapunk, ha a mintadimenziók legalább 10-szeresével meghaladják a dendritek közötti átlagos távolságot. A szerzők arra a következtetésre is jutottak, hogy a 2 kHz-nél kisebb átlagos eltérések elfogadhatók. Amint az az 5. ábrán látható, a jelen munkában megfigyelt átlagos szórásnem haladja meg ezt az értéket.

Dilatometria (DIL): Nagy-precíziós dilatometriát alkalmaztunk a hőtágulás ath. A termikusan előidézett törzsetet, azaz a DL/L0 (L0: minta hossza 293 K hőmérsékleten) relatív változását hőmérséklet mellett 100 és 1573 K között mértük a Netzsch-től származó DIL402c típusú induktívnyomtávú dilatométerrel [ 41]. Amint az a 4b. Ábrán látható (két kerámia rúd közé szorított minta, hőelem szoros, de mégnincs rögzítve), a hőtágulás mérésére használt minták geometriája és kristálytani orientációja megegyezett A rugalmas merevség értékeléséhez használtakat lásd a 3. táblázatban. A dilatométert azonos hosszúságú, korundból készült standard mintákkal kalibráltuk. Valamennyi kísérletet Heatmosphere környezetben, 2 Kmin fűtési sebesség mellett végeztük. Az ath thermal oeth oT lineáris hőtágulás együtthatóit határoztuk meg a megfelelő alakváltozási hőmérsékleti görbék első deriváltjaiként. Ebből a célból az egyes Ti hőmérsékletek körüli ± 1,5 K intervallumon belül 40 (alakváltozás, hőmérséklet) adatpárt közelítettünk egy másodikordú polinommal, amelyből az athðTiÞ-t számoltuk.-/=-

Termodinamikai számítások: A többkomponensű ötvözetben a fázisstabilitás az ötvözet kémiájától, hőmérsékletétől ésnyomásától függ [43–45]. Ma az eredetileg Kaufmann és Bernstein [45] által kifejlesztett CALPHAD módszer (CALPHAD

szolvusz hőmérsékletekre és a kémiai anyagokra a cés a c-fázis kompozíciói. Ezenkívül mind anégy ötvözet hőmérsékletének függvényében kiszámítottuk a folyadék és a szilárdság hőmérsékletét, valamint a cmennyiségi frakciót. Ezek a számítások az ötvözött elemek homogén kémiai eloszlásán alapulnak az SX-ben. A valóságban dendrites megszilárdulás dendritikus (D) és interdendritikus (ID) régiókkal történik, amelyek különböző kémiai összetételeket tartalmaznak. Azonban, amint azt a [36] mutatta, az átlagos kémiai összetétel különbségei a D és ID régiók között a térfogatfrakciók kiigazításával magyarázhatók, a c-csatornák és a c-kuboidok mindkét régióban azonos összetételűek voltak . Ezértnem törekedtek a D és ID régiók megkülönböztetésére, ami a két fázis kémiai összetételét illeti.--&--&--&-